Etikus-e, amit tenni készülök?
(Michel Fortin marketing blogjából – eredetileg Darrin Clement írta)
Ha egy új üzleti technikát akar bevezetni, és kétségei vannak felőle, de igazából bármely más esetben is a civil életedben, érdemes végigfutni az alábbi csekklistán, ha el szeretné dönteni, hogy etikus-e, amit tenni készül.
1. Az aranyszabály: Szeretném, ha mások ezt tennék velem?
2. A “méltányosság-teszt”: Kit és hogyan fog ez érinteni? Méltányos lesz ez velük szemben?
3. A “mindenki-teszt”: Szeretném, ha mindenki így viselkedne? Szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki ezt csinálja?
4. Az “igazság-teszt”: Az igazságot képviseli, amit tenni akarok? A teljes igazságot, és csakis az igazságot?
5. A “szülő-teszt”: Mit szólnának a szüleim, ha megtudnák? Mit javasolnának?
6. A “gyerek-teszt”: Szeretném elmagyarázni ezt a gyerekeimnek? Örülnék, ha ők is ezt tennék majd?
7. A “vallás-teszt”: Összhangban van a dolog a hitemmel, a meggyőződésemmel?
8. A “bűntudat-teszt”: Összeegyeztethető ez a lelkiismeretemmel? Nem fogom bűnösnek érezni magam miatta?
9. A “következmény-teszt”: Lehet ennek a dolognak bármilyen rossz következménye? Megbánhatom valaha is, hogy így tettem?
10. A “címlap-teszt”: Mit éreznék, ha a helyi vagy az országos lapok címoldalára kerülne, amit tettem?
Ha mind a tíz pontot ki lehet pipálni, ha mindegyik kérdésre megnyugtató a válasz, akkor igazán semmi okom nincs rá, hogy ne úgy tegyek, ahogy elgondoltam. De ha valahol sántít a dolog, jobb nem álmatlan éjszakákat okozni magamnak. Nincs az a pénz, ami megérné, hogy ne tudjak a szüleim, a gyerekeim vagy az ismerőseim szemébe nézni, vagy amelytől utólag lelkifurdalásom támadna.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Azt hiszem, sok nőnek éppen ez a baja, amikor valami újba szeretne belefogni. A legtöbb kislányt arra nevelik, hogy próbáljon meg megfelelni minden elvárásnak, és ez bizony előbb-utóbb felőrli őket. (A kisfiúkat sokkal inkább nevelik arra még ma is, hogy álljanak ki a véleményükért.) Tehát hölgyeim, a fenti tesztet is kezeljék némi fenntartással: ha a saját lelkiismeretük meg az összes többi mind rendben van, csak az a gond, hogy valamelyik “jóakaró” rokonnak (szülőnek, testvérnek, férjnek) nem tetszik – azért vágjanak csak bele.
És keressenek egy olyan támogatói kört maguknak, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatnak, akikkel nyíltan és pártatlanul, érzelmi érintettség és családi elvárások nélkül megbeszélhetik az üzleti és magánéleti döntéseiket.
Az internet erre is jó.

